A hála azon kevés dolgok egyike, ami garantáltan boldogabbá tesz téged. Számos pozitív előnyét tapasztalhatod meg az életedben, ha elkezded: javítja a kapcsolataidat, jobb emberré tesz, és képes szebbé tenni a körülötted élők életét is. Azt gondolná az ember, hogy hálásnak lenni olyan egyszerű, ezt mindenki tudja, akkor mégis miért nem használod nap, mint nap?

(forrás: Pinterest)

Nők ezrei rettegnek attól a képtől, amit a tükörben látnak, holott sok esetben ez csak a fejükben kialakult torzítás. Képesek sokkal rosszabbnak látni magukat, mint amit mások, vagy mint ami éppen a valóság. És ilyenkor a legkézenfekvőbb megoldás a támaszkodási pontok keresése. Ez lehet a napi facebook like vadászat, mások lekicsinylése vagy akár nagyon gyakran egy párkapcsolat is. De vajon milyen tartós önbizalmat adhat egy ilyen kapcsolat? Miért olyan nehéz belenézni abba a bizonyos tükörbe?

(forrás: Pinterest)

Egy párkapcsolat sikerességét nagyban befolyásolja az az alap, amire két ember elkezd építkezni. Mégis tudatosan, vagy kevésbé tudatosan gyakran ferdítünk az igazságon, csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy a valóságunk nem lenne elég érdekes, és mindenképpen egy kis színesítésre van szükség ahhoz, hogy megnyerőbbé váljunk. Rövidtávú céljainknak általában kedvez ez a módszer, de mi lesz utána? A hazugság piramist hogyan építed tovább? Le mered-e egyáltalán dönteni?

(forrás: Pinterest)

A szerelem állapota olyannyira érzelemgazdag időszak, hogy nem engedi meglátni a másik ember gyengeségeit. Csupán a tökéletességét látod, azt, hogy ha gondolsz rá, akkor még a világ is szebbé válik, alig várod, hogy együtt legyetek. És eközben elfelejted, hogy emberből van. Idealizálod, és meg vagy győződve arról, hogy megtaláltad az igazit. Most már aztán tényleg.:) De aztán telnek a napok, hónapok, és egyre inkább a negatív tulajdonságai kerülnek előtérbe, mint ha a semmiből jöttek volna elő. Mi változott? Miért tűnik teljesen más embernek?

(forrás: Pinterest.com)

A hazugság akkor is átszövi a mindennapjainkat, ha igyekszünk élesen elhatárolódni tőle. Kellemetlen, nem vagyunk rá büszkék, tagadjuk is, de akkor is az életünk szerves része. Bármennyire is negatív a megítélése, sokszor mutatja meg pozitív arcát is. Mert néha igenis szükséges, hogy elkerüljünk értelmetlen konfliktusokat. De vajon hol lehet meghúzni a határt? Melyik hazugság árt és melyik használ?

(pinterest.com)

A múltunkból szerzett tapasztalatainknak sokkal nagyobb jelentőségük van, mint amennyit mi tulajdonítunk nekik. Nem pusztán riasztó, kínos, kellemetlen emlékek, hanem olyan megoldásokat rejtenek, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezd őket. Sokan élik le úgy az életüket, hogy soha nem tekintenek vissza azokra az élményekre, fontos állomásokra, amelyekből rengeteget tanulhatnának. De vajon miért nem? Észrevesszük-e egyáltalán ezeket a lehetőségeket? Vagy túl fájdalmas újra emlékezni?

forrás: Pinterest

A nehéz gyerekkor sok esetben olyan mérhetetlen motivációval látja el az embert, hogy a tragédiáinak segítségével hamarabb ráeszmél azokra az igazságokra, amik feltétlenül szükségesek egy kapcsolat fenntartásához. Pl. bár rengetegen nem szeretik ezt hallani, de dolgozni kell a kapcsolatokért, ugyanúgy ahogy az élet más területeinél is: ha fejleszteni akarsz valamit, akkor az időt, odafigyelést igényel tőled. Mégis sokszor azt vesszük észre, hogy hiába próbálunk mindent megtenni, nem tudjuk elkerülni a csapdákat, és pontosan ugyanúgy viselkedünk, mint ahogy tették azt a szüleink is.

Egy az érzéseit megélő nő és egy az érzéseit megélő férfi. Első hallásra nagyon egyszerűnek tűnik, mégis ha a mélyére ásunk, hamar kiderül, hogy ez az egyik legnehezebben kivitelezhető feladataink egyike: megélni az érzéseinket, elfogadni az életünket a maga valójában és ezért nem okolni, hibáztatni senkit. Fel kell vállalni a szüleink által okozott sérelmeket, azokat a hiányosságokat, amelyek gyermekkorunkból kimaradtak, mindezt úgy, hogy lelkileg és szellemileg is hűségesek vagyunk azokhoz, akiktől az életet kaptuk.

Egy párkapcsolat minőségéről kívülről mérvadó véleményt alkotni lehetetlen. Pusztán a külsőségek alapján megbélyegezni, elítélni egy kapcsolatot, kisebbfajta ego simogatásnak tűnik. Nem tudhatod, hogy milyen erős kapocs tarthat össze két olyan embert, akik nem illenek bele a társadalom által tökéletesnek vélt mintába. És egyébként miért is kellene bárkinek is megfelelni? Ki dönti el, hogy mi számít tökéletesnek?

A szerencse fogalma, vagy szerepe az életünkben még igen kétes megítélésű. Egyesek azt gondolják, hogy létezik, míg mások folyton csak a negatív oldalával találják szemben magukat. Akár jelen van, akár nem, akár hiszel egy magasabb erőben, akár nem, visszatekintve az életedre mindig jókor voltál jó helyen, minden pontosan úgy történt, mint, ha előre meg lenne írva. Ennek tükrében akkor a párválasztás is csak szerencse kérdése?