A múltunkból szerzett tapasztalatainknak sokkal nagyobb jelentőségük van, mint amennyit mi tulajdonítunk nekik. Nem pusztán riasztó, kínos, kellemetlen emlékek, hanem olyan megoldásokat rejtenek, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezd őket. Sokan élik le úgy az életüket, hogy soha nem tekintenek vissza azokra az élményekre, fontos állomásokra, amelyekből rengeteget tanulhatnának. De vajon miért nem? Észrevesszük-e egyáltalán ezeket a lehetőségeket? Vagy túl fájdalmas újra emlékezni?
forrás: Pinterest
Sokan élik úgy az életüket, hogy azt gondolják, hogy párkapcsolat nélkül nem tudnak létezni. Nem tudják önmagukat kifejezni, megélni, felfedezni. Szükségük van egy társra, hogy azt érezzék, hogy érnek valamit, hogy szerethetőek, hogy magabiztosnak érezhessék magukat. Társ nélkül viszont már nem tudják ezt az állapotot megteremteni. Azt hiszik, hogy azt az űrt, bizonytalanságot, csak a szerelem, csak egy másik ember közelsége képes betölteni. Miközben – jól tudjuk -, ez soha nem fog megtörténni. A párkapcsolat csak felnagyítja azokat a meg nem oldott belső konfliktusokat, amelyekkel nem mertünk szembenézni. A szerelem tulajdonképpen egy tükröt tart eléd, és megmutatja mindazt, amit rejtegetni próbáltál mások elől. Így, bár lehet, hogy nem érzed magad magányosnak, de fokozatosan még erőteljesebb formában fogod megélni azokat a problémákat, amelyek az egyedülléted során keserítették meg a napjaidat.
Ezeket a kapcsolódási pontokat nem tudod kikerülni, nem tudod semmissé tenni. A múltbeli kudarcainkat, csalódásainkat nem lehet csak úgy az asztal alá söpörni, anélkül, hogy levonnánk belőlük a megfelelő következtetéseket. Arra kellenek ezek a történések, hogy ösztönözzenek téged arra, hogy javíts a jelenlegi viselkedéseden, különben sem a jelened, sem a jövőd nem fog különbözni a múltadtól. Csupán csak ismételni fogja önmagát. Te pedig ott fogsz állni széttárt karokkal, és üvöltöd majd az ég felé, hogy : - Miért? Miközben mindvégig ott volt előtted a megoldás. Ott lebegtek a figyelmeztető jelzések, hogy ez így tovább nem tud működni.
A kérdés már csak az, hogy vállalod azt a fájdalmat, ami az újra átéléssel jár, azért, hogy többé ne jöjjön szembe veled az a bizonyos probléma? Képes vagy arra, hogy ne másokat okolj a körülményeidért, az életedért, a jelenlegi helyzetedért? Vagy inkább engeded, hogy az újra és újra ugyanaz történjen meg veled? (ugyanolyan típusú társ, ugyanolyan csalódások, ugyanolyan fájdalmak) Csak döntened kell! A te döntéseid, a te életed!
Lájkolj minket a facebookon! Hozz egy jó döntést már most! :)
