Párkapcsolati problémája mindenkinek van. Aki azt mondja, hogy neki nincs, az vagy hazudik, vagy házon kívül (is) keresi a boldogságot, így nem különösebben érdekli, hogy mi történik a négy fal között. Bizonyos problémák újra és újra előjönnek, kerülgeted, söprögeted, halogatod, mégsem tudsz túljutni rajta. Majd egy napon arra ébredsz, hogy annyira megmérgezte a kapcsolatodat, hogy már nincs tovább.

(kép forrása: hellogiggles.com)

A párkapcsolatban élők többsége vagy elégedetlen vagy boldogtalan a párkapcsolatában, de mivel a megszokásainktól szabadulunk meg a legnehezebben, így ezekkel a kudarcra ítélt szerelmekkel sincs ez másképp. Mindenki rácsodálkozik, hogy előbb-utóbb elfárad a kapcsolata, megnehezednek az eddig könnyűnek tűnő tevékenységek, pedig ha valamit nem ápolsz kellőképpen, annak ez lesz a sorsa. Mégis, amikor jön a nagy rádöbbenés, hogy igazából boldogtalan az életed, csak addig jutsz el, hogy biztos a másik hibája az egész.

kép forrása:thegoldengirlblog.com

A legtöbb nő félelme az, hogy a párjuk megcsalja őket, hogy nem elég jók a másik számára. Sok esetben ez csupán a fejükben létező önbizalom hiány elburjánzása, ami általában rossz döntésekhez vezet. Természetesen előfordul az is, hogy nem alaptalan a félelem, de ebben az esetben is két lehetőség van: 1.Nem egyezik a véleményetek arról, hogy egy kapcsolatban hogyan is kellene viselkedni 2.Valószínűleg tettél azért, hogy ez így alakuljon. Rengeteg jelet kapsz a párodtól, amit ha figyelemmel kísérsz, akkor már csak azt az embert kell megtalálnod, aki nem a strigulákat gyűjti, hanem boldog szeretne lenni.

( kép forrása: pinterest)

Mindannyian félünk attól, hogy nem vagyunk elég jók, hogy elveszíthetjük azokat, akiket szeretünk. Átszövi a mindennapjaidat, így ezáltal a döntéseidet is. Pedig az a döntés, amit félelemből hozol meg, az csakis rossz lehet. A pillanatnyi érzéseid teljesen más irányba visznek, mint amire valójában szükséged lenne. Miért hozunk elhamarkodott döntéseket? Miért élünk folyton félelemben? Hogyan lehet ezeken úrrá lenni?

(kép forrása: Rachel Mailuhu)

Érezted már azt, hogy szinte teljesen különböző nyelvet beszéltek a pároddal? Nem értitek egymást, elbeszéltek egymás mellett, és egyszerűen nem tudod átadni neki mindazt, amit gondolsz. Ilyenkor általában erőteljes meggyőződés az az, hogy a másik mennyire nem figyel oda rád, tudnia kéne, gondolnia kellett volna, hogy bizonyos dolgok téged mennyire zavarnak. Hogy nem vette észre? De vajon tényleg mindig a másik a hibás? Vagy lehet, hogy mi nem kommunikálunk jól?

(kép forrása: pinterest decoracion)

A szerelem tanít meg az önzetlenség legmagasabb formájára, arra, hogy tudj adni. Viszont ez az a területe az életünknek, ahol a legmélyebb félelmeinkkel kell újból és újból szembe találkoznunk. Ezek a démonok vagy elrettentenek egy kapcsolattól, vagy megpróbálod megszelídíteni őket, és megtanulod őket leküzdeni. Mindannyian hordozzuk a múltbéli sérelmeinket, vagy az általunk fallá épített gyengeségeinket, ezt sem szégyellni, sem tagadni nem érdemes. A lehetőség viszont mindannyiunk számára adott a fejlődéshez. A kérdés csak az, hogy vállaljuk-e az ezzel járó nehézségeket is?

(kép forrása: theberry.com)

Milyen ironikus az élettől, hogy minél régebb óta vagy együtt valakivel, annál inkább eltűnik a szenvedély a kapcsolatotokból. Már nem olyan egyszerű a meghittséget megteremteni, a vágyat előhívni, mint régen, amikor izzott körülöttetek a levegő. Ez a probléma szinte a legtöbb kapcsolatnál felüti a fejét, akár tudomást vesznek róla, akár nem. Hová tűnik a szenvedély? Mi teszi a működő kapcsolatokat unalmassá?

(kép forrása: pinterest adri stallings)

Hányszor veszekedtél a pároddal apróságnak tűnő kis semmiségeken? Hányszor hibáztattad azért, amit tett vagy nem tett? Hányszor kérted számon a saját fájdalmaidért? Hányszor okoltad őt olyanért, amit nem is követett el? Hányszor kritizáltad őt, miközben eszed ágában sem volt megsértened őt? Hányszor, hányszor mutogattál rá és hibáztattad őt mindenért? Miért mindig a másik a hibás?

(kép forrása: lifehack.org)

A közhiedelemmel ellentétben nem a különböző emberek, hanem a hasonlóak vonzzák egymást. Hiszen, hogyan is élhetnél valaki mellett éveket, aki teljesen másképp látja a világot, mint te?! Mégis időről-időre, mindannyian vérszemet kapunk, és mindenáron meg akarjuk változtatni a másikat. A szándék azonban még nem is okozna problémát, a gond inkább az, hogy el is hisszük, hogy ez a változás meg fog történni. És kiért fog megtörténni mindez? Hát persze, hogy értünk! Mert mi mások vagyunk, miattunk biztosan képes lesz rá. Miért akarunk megváltoztatni valakit, aki ezt nem is szeretné? Miért hisszük el, hogy értünk majd kibújik a bőréből és más emberré válik?

forrás: pinterest (embrace)

A kudarcaink sokkal több értéket és tanulságot hordoznak magukban, mint amennyit meglátunk bennük. Nyilván minden kapcsolat más, és nincsenek arra vonatkozó tökéletes válaszok, hogyan lehet túlélni egy szakítást vagy hogyan lehet könnyebben átvészelni egy veszteséget. Praktikák, módszerek léteznek a gyorsabb feldolgozás érdekében, amit érdemes lehet kipróbálni. De a lényegen mit sem változtat: elszaladhatsz, elmenekülhetsz, de ezt senki nem fogja helyetted végigcsinálni! Nem kerülheted el, nem söpörheted a szőnyeg alá, mindaddig körülötted fog lebegni ez a probléma, amíg meg nem éled, végig nem járod a maga fájdalmas útját. De mi értelme? Milyen értéket lehet kiszedni egy csalódásból? Mégis milyen tanulsága lehet valaminek, ami iszonyatos szenvedéssel jár?

(forrás: pinterest, iro nabil)