Nők ezrei rettegnek attól a képtől, amit a tükörben látnak, holott sok esetben ez csak a fejükben kialakult torzítás. Képesek sokkal rosszabbnak látni magukat, mint amit mások, vagy mint ami éppen a valóság. És ilyenkor a legkézenfekvőbb megoldás a támaszkodási pontok keresése. Ez lehet a napi facebook like vadászat, mások lekicsinylése vagy akár nagyon gyakran egy párkapcsolat is. De vajon milyen tartós önbizalmat adhat egy ilyen kapcsolat? Miért olyan nehéz belenézni abba a bizonyos tükörbe?
(forrás: Pinterest)
A válasz nyilván mindenki számára egyértelmű: nem adhat tartós önbizalmat egy támaszkodásra épülő párkapcsolat. Abban a pillanatban, amint krízis időszak köszönt be, a magabiztosság darabokra hullik. Egy társnak nem az a feladata, hogy nap, mint nap azt bizonygassa, hogy mennyire gyönyörű a másik. Itt most nem a kedves gesztusokról és bókokról van szó, hanem arról a fajta követelőzésről, ahol már nem az a lényeg, hogy mi a valóság, hanem, hogy bebizonyítsa a saját igazát, miszerint ő nem elég szép, jó stb.
Ezt a problémát mindenki csak saját magában tudja megoldani, hiszen az a bizonyos tükör csak számodra létezik. Viszont a jó hír az, hogy ezt kedvedre alakíthatod. Tudom, hogy minden nő szívesebben fókuszál a problémáira, a hiányosságaira, talán, mert ezt szoktuk meg, és nagyon kevesen érzik azt a határt, ahol a magabiztosság és a beképzeltség találkozik. Mégis mindenki élt már át olyan időszakot, amikor úgy érezte, hogy szinte ragyog, amikor igazán jól mentek a dolgok, amikor elégedett volt (nagyjából), és ehhez társultak is a férfiak visszacsatolásai is. Pontosan tudod milyen érzés ez, és, hogy hogyan érheted el, mégsem teszed. De miért nem?
Mert ahhoz, hogy valaki bele tudjon nézni a tükörbe, ahhoz vállalni kell az életeddel járó összes felelősséget: a hibáidat, a tetteid következményét. Látnod kell, hogy a csalódások mind a javadat szolgálták, és megerősítettek téged, nem pedig gyengítettek. Életed történései tanulságként kerülnek elő újra és újra, hogy tudd merre kell tovább haladnod. A szépség, mint tudjuk szubjektív, így sosem lehetsz biztos abban, hogy te látod jól magad, viszont egy dolgot nagyon elpazarolsz: az idődet.
Amíg azzal foglalkozol, hogy meggyőzd magadat (a folytonos ismételgetéssel) és másokat is arról, ami csak a te fejedben létezik, addig csupán csak körbe-körbe sétálgatsz, de nem haladsz előrébb. Az élettől kaptál egy testet, arcot, amin lényeges változásokat már nem tudsz eszközölni. Kivéve, ha méregdrága szike alá fekszel.:) De ha csak egyszer megpróbálnál inkább az erősségeidre fókuszálni, és mindent kihozni magadból, amit csak tudsz, akkor már kellő magabiztossággal rendelkezhetnél. Önmagad elfogadása ellen küzdhetsz, de a harc értelmetlen lesz, és erre te is rá fogsz jönni 5 vagy 10 vagy 20 év múlva. Mert a boldogságot nem a külsőségekben mérik, és nem ez az, ami meghatároz téged. Illetve ha azt hiszed, hogy igen, akkor nagyon boldogtalan élet vár rád.
További cikkekért lájkold az oldalunkat, hogy le ne maradj az újdonságokról!
