Nincs ember, aki ne hallotta volna már ezt a mondatot valamelyik kedves exétől. A gondolat maga kedves, a kezdeményezés értékelendő, és valóban szép világot teremtene, ha minden búcsúzás ilyen véget érne. De valljuk be őszintén, hogy ez inkább bonyodalmakat okoz, mivel kevés olyan szerencsés szakítással lehet találkozni, ahol pontosan egyszerre szeretnek ki egymásból a felek. És ha a pár egyik tagjának még érzései vannak, akkor abból minden lesz, csak barátkozás nem. Ha mindenki tudja, hogy az azonnali barátság működésképtelen szakítás után, akkor miért próbálkozunk vele? Miért bántjuk feleslegesen a másikat?
(forrás: pinterest)
Egy szakítás után, még akkor is, ha mi voltunk a kezdeményező felek, nehezen válunk el a másiktól. Bármennyi időt is töltöttünk együtt, a szokásminták, az élmények élénken a fejünkben élnek, és bár elbizonytalanítani a döntésünket már nem tudják, de képesek felerősíteni a kötődést: nem akarod őt elveszteni, mint barátot, embert. Azért, mert kapcsolatként nem működtetek, még reméled, hogy barátként megmaradhattok egymásnak. És itt a lényeg. Kiről szól ez a történet? Csak és kizárólag rólad. Az ok egyértelműen önzésből fakad, semmibe véve a másik érzéseit, és csak a fájdalom minimalizálásról szól.
Sokan kegyetlennek tartják az azonnali minden kommunikációt megszakító búcsúzásokat. Pedig ha mindkét fél érdekeit nézzük, valószínűleg ez a legjobb megoldás. Nehéz ilyen hirtelenséggel elvágni minden kapcsolatot, de te döntöttél a szakítás mellett, amiben nincs átmenet, nincs rászoktatási időszak, a döntésed azonnali következményekkel jár. Ahhoz, hogy mindkét fél le tudja zárni a történteket, elengedje a sérelmeket, problémákat, ahhoz idő kell. Idő egymás nélkül. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy utána a kapcsolat újraéledjen, és barátsággá nője ki magát.
Aki egy ilyen kérdéssel/kéréssel hozakodik elő, az semmiképpen sem gondolja át, hogy ez milyen következményekkel járhat, és, hogy ezeknek nagy része nem pozitív lesz. Szakítóként nem veszed figyelembe a másik érzéseit, és csak magadra koncentrálsz. Ha pedig elhagytak és úgy kezdeményezel barátságot, akkor igazából saját magadnak ásod ki a gödröt, amibe utána önként bele is ugrasz. A reménykedés egy burkolt illúziója ez, ami általában egyébként még fájdalmasabb befejezéssel jár. Ha valaki úgy döntött, hogy szakítani fog, ha eljut arra a pontra, hogy ő nem akar veled lenni többé, akkor bármi, amit ezek után nyújtani tud, az csak a te szenvedésedet hosszabbítja meg. Mert ő túllépett, és már másokkal ismerkedik, míg te abban reménykedsz, hogy újra visszajön hozzád. A végső lökést általában az adja meg, amikor kiderül, hogy a másik félnek új párkapcsolata van, és akkor végre sikerül elfogadni az elfogadhatatlant.
Természetesen biztosan vannak kivételek, akiknél ez bevált, akik könnyen túljutottak az érzéseiken és nem zavarja őket, ha a másik valakivel az oldalán jelenik meg a baráti társaságban. De a nagy többségre nem ez jellemző. Mindenki maga döntse el, mennyit bír el! A nők hajlamosak többet vállalni, mint amennyit el tudnak viselni, úgyhogy ez esetben próbáld meg többször átgondolni, hogy mire is vállalkozol. Nehogy még jobban megégesd magad, miközben pontosan a fájdalom elől akarsz elmenekülni.
"Maradjunk barátok, jó?" Lájkold az oldalunkat, ha te is hallottad már ezt a kérdést!:)
