A hazugság akkor is átszövi a mindennapjainkat, ha igyekszünk élesen elhatárolódni tőle. Kellemetlen, nem vagyunk rá büszkék, tagadjuk is, de akkor is az életünk szerves része. Bármennyire is negatív a megítélése, sokszor mutatja meg pozitív arcát is. Mert néha igenis szükséges, hogy elkerüljünk értelmetlen konfliktusokat. De vajon hol lehet meghúzni a határt? Melyik hazugság árt és melyik használ?
(pinterest.com)
Mindenki elismerésre és szeretetre vágyik, miközben igyekszik a fájdalmat elkerülni. A hazugság is sokszor ugyanezt a célt szolgálja: egérutat ad valami nagyon fontos dolog elvesztésének a félelme elől. Mert azt tanították nekünk, hogy aki hibázik és bevallja, az csak rosszul járhat. Így sikerült felfegyverkeznünk ezzel a mentőövvel, amit időközönként bedobva, némi ima és szerencse kíséretében, sok helyzetből húzhat ki minket. Egészen addig, amíg a lebukást sikerül elkerülni.
De vajon miért vagyunk ennyire álszentek? Tudjuk jól, hogy mindenki hibázik, vagy hibázott már életében, így pedig a hazugságot sem tudta kikerülni. Aki mindig, minden körülmény között őszinte, nagyon sokszor fogja még megütni a bokáját. Azok a hazugságok, amelyek nem ártanak sem neked, sem a másiknak, sőt segítenek elkerülni egy felesleges konfliktust, ezek nagyon is hasznosak. Itt most nyilván nem arról van szó, hogyha megcsalod a párodat, akkor inkább nem mondod el neki, nehogy megbántsd. Ezek inkább az apró füllentésekről szólnak, amikor a főnököd megkér, hogy maradj még 10 percet, segíts neki, te pedig úgy, hogy már a fél lábad otthon van, készséggel szaladsz vissza és bólogatsz, miközben nyilván semmi kedved az egészhez.
A legtöbb hazugság mégis a szeretetvágy miatt történik. A legtöbben képtelenek elhinni magukról, hogy szerethetőek, hogy bármire képesek lehetnek, hogy izgalmasak, szórakoztatóak, ezért állítanak magukról egészen mást, mint ami a valóság. És ennek az álomvilágnak a segítségével egy kicsit színesebbnek tűnnek, szeretni kezdik őket, és meg vannak győződve róla, hogy a behazudott történetek miatt. Pedig óriásit tévednek. Nem a storyk, nem a hazugságok, hanem saját maga felszabadultsága generálja a szeretetet irányába. És ezt a belső tüzet bármilyen élethelyzetben muszáj vagy megteremteni. Mert minden egyes szituációban tudsz miért hálás lenni, tudsz minek örülni, tudod élvezni a szeretteid társaságát. Még akkor is, ha azt gondolod, hogy ez semmiség. Pedig sokkal több, mint ahogy azt gondoljuk, de majd csak a végén nyer igazán értelmet…
További cikkekért lájkold az oldalunkat, hogy le ne maradj az újdonságokról!
