Minél intelligensebb az ember, annál elképesztőbb magyarázatokkal képes előhozakodni, ha egy cselekedetének igazolásáról van szó. Még akkor is, ha valamit elhibázott. Addig-addig magyarázza magának és a környezetének, míg el nem hiszi, és az érvei el nem érik, hogy jogosan érezze magát jól vagy rosszul. Az önsajnálat is csupán egy logikus teóriákba csavart önigazolás, amely csak azt a célt szolgálja, hogy elhidd magadról, hogy nálad szerencsétlenebb sorsú ember nincs még egy a világon.
A közösségi média, az internet és a technológia fejlődése egyre nagyobb teret hódít magának az életünkben. Nem csak a nyaralásokon, a hétköznapokban, de minden egyes percben ott vannak, még az ágyban is.
Úgy élünk egymás mellett, hogy sokszor nem is tudjuk, hogy a másikat hogyan kellene szeretni úgy, hogy azt ő is érezze. Megtanultunk egy módszert, és azt próbáljuk minden személyiségnél alkalmazni. Sok mindenben egyediek vagyunk, de ebben a témában igazán kiderül, hogy milyen különböző módokon lehet egy és ugyanazt az érzést megélni, átadni. Te már nem is szeretsz engem?
Akármennyire is igyekszel, sokszor észre sem veszed, hogy az orrod előtt hullik darabokra a kapcsolatod. Hogy miért? Ezt elolvashatod, ha idekattintasz: LINK. Túlságosan lefoglal a munkád, a hobbid, a gyötrődés az újabb adók vagy megszorítások miatt, és közben elfeledkezel arról, ami a legfontosabb. Úgy hajtod álomra a fejedet, hogy nem is sejted, hogy holnap már magányosan ébredsz fel.
Túl sok ember szájából hangzott már el ez a mondat, de még többnek fogalmazódott meg a gondolataiban. Ha krízishelyzet ér, ha fáj valami, ha gyötrődsz, ha kudarcokat élsz meg, vagy ha már régóta nem sikerül olyan társat találnod, akivel boldog lehetnél, akkor szinte biztosra veheted, hogy hatalmába fog keríteni ez az érzés. Kivéve, ha megfelelő belső stabilitással rendelkezel.
Amikor feltűnik egy harmadik, az mindig egy erőteljes jelentéssel bír. Figyelmeztet arra, hogy a kapcsolatodban valami nagyon rosszul működik. Valami már régóta haldoklik, amiről eddig tudomásod sem volt, vagy csak épp szándékosan becsuktad a szemedet, hogy ne kelljen látnod.
A szakítás nagyon ritkán történik reakcióként egy azonnali problémára. Legtöbb esetben hetek, hónapok, vagy akár évek óta húzódó megoldatlan problémák által okozott gyötrelem hozza el azt az utolsó fájó pillanatot: menni vagy maradni? Melyik a legjobb döntés?
Biztos ti is tapasztaltátok, hogy hatalmas fordulatot vett a párkapcsolati morál a régmúlthoz képest. Az elvárások megszaporodtak, a toleranciaszint a nullához közelít és a kompromisszumkészség egyet jelent az önmegtagadással.
Az elmúlt néhány nap az emlékezésről szólt. Átszőtte a gondolatainkat, érzéseinket, még az időjárás is elhozta az igazi borongós énjét, kiegészülve az őszi napsugarak utolsó próbálkozásaival. Elmúlt, elvesztettük, nincs tovább. Egy-egy fejezet lezárult, ideje tovább lapozni?
Vajon hány olyan pillanat volt az életedben, amikor inkább csöndben elfordultál? Amikor féltél kimondani szavakat? Amikor már ott volt a szó a nyelved hegyén, de a félelem beléd fojtotta? Amikor csak egy pillanat választott el attól, hogy megnyílj valaki előtt, de te inkább hátrébb léptél egy lépést?
