Úgy élünk egymás mellett, hogy sokszor nem is tudjuk, hogy a másikat hogyan kellene szeretni úgy, hogy azt ő is érezze. Megtanultunk egy módszert, és azt próbáljuk minden személyiségnél alkalmazni. Sok mindenben egyediek vagyunk, de ebben a témában igazán kiderül, hogy milyen különböző módokon lehet egy és ugyanazt az érzést megélni, átadni. Te már nem is szeretsz engem?
A kérdésfeltevés önmagában utalhat arra is, hogy bizonytalan vagy magadban. Ha te mindent megteszel a kapcsolatodért, akkor is előfordulhat, hogy idő előtt véget fog érni. Még az is lehet, hogy egy harmadik kerül a képbe (LINK) és ezt kell valahogyan feldolgoznod, és leginkább elfogadnod.
Nyilván utópisztikus a gondolat, hiszen senki nem akar az elején a végére gondolni és az érzéseidnek is nehezen parancsolsz, ha ilyen kényes témára kerül a sor. De törekedni a legjobbra mindig lehet. Ha biztos vagy magadban, nem teszel fel olyan kérdést, amire tudod a választ. Így a „Te már nem is szeretsz engem?”- nek fel sem kéne merülnie benned. De hát nem vagyunk tökéletesek, nem tudunk mindent úgy csinálni, ahogy az a könyvekben útmutatásként le van írva. Sőt! Nem is kell!
Ebben a témában a szakirodalom nagyjából egységes véleményen van. Vajon ki miből érzi azt, hogy szeretik? Valaki attól, hogy ajándékokat kap vagy bizonyos cselekedetekből látja, valaki attól, hogy szóban mondják neki, valaki pedig az ölelésekből, érintésekből. Ha ezt a 3 típust el tudod különíteni, és figyelsz a párod reakcióira, akkor észreveszed, hogy ő hogyan beszél, milyen szavakat használ. Ebből már ki tudod következtetni, hogy ő vajon melyik módon érzi a legjobban, hogy te szereted őt. Lehet, hogy megveszel egy méregdrága autót a párodnak, aki százszor inkább előnyben részesítené, ha inkább vele töltenéd az idődet, és ölelgetnéd, összebújnál vele. Ne az eddig megtanult mintáidra támaszkodj, figyeld meg, ő melyik módszerből érti jobban. Így elkerülheted, hogy dühösen a fejedhez vágják, hogy már biztos nem is szereted őt.
Ennyire egyszerű. Csak elbeszélünk egymás mellett. Pedig ha szánsz egy kis időt a párod megismerésére, nagyon hamar rájössz, hogy neki mire van szüksége. Hiába tudod, hogy szereted őt, és hiszed, hogy te ennél jobban nem tudod kimutatni, ha ő nem érzi, akkor az egésznek semmi értelme.
A másik csoportot pedig azok képviselik, akiket a félelmük tart vissza attól, hogy kimutassák érzéseiket. Ha nyitunk mások felé, az magában hordozza annak a veszélyét, hogy sérülhetünk. Ezt sosem fogod tudni elkerülni. Sosem lesz biztosítékod arra, hogy ezúttal nem fognak átverni, ezúttal nem játszanak majd az érzéseiddel. Ezt a kockázatot be kell vállalni, ha boldog szeretnél lenni. Márpedig ki ne vágyna erre?
