A közösségi média, az internet és a technológia fejlődése egyre nagyobb teret hódít magának az életünkben. Nem csak a nyaralásokon, a hétköznapokban, de minden egyes percben ott vannak, még az ágyban is.

Telefon van a kezedben, ha zenét hallgatsz, ha unatkozol, ha vásárolsz, ha beszélgetsz, ha fényképezel, ha játszol, ha olvasol, ha netezel. Megosztod, ha ebédelsz, hogy mit eszel, mikor és persze kivel, na meg, hogy hol. Becsekkolsz a moziba, kicsekkolsz, megírod, hogy úton vagy, vagy, hogy az élet úgy rossz, ahogy van. Bámulod a friss híreket, frissítéseket, ki váltott profilképet, ki hova utazott, annak a szemétnek miből van ennyi pénze, kinek ment tönkre a kapcsolata stb.

Elindultak a felületes érdek-lájkok. Tetszik a megosztása, még szép, hogy kap egy lájkot. Különben ha én rakok ki egyet, akkor ő nem fog rányomni, és ha 100 lájkot sem ér az új képem, akkor mi lesz? Mégis, mikor van időd ezek mellett élni? Vagy szórakozni? Vagy minőségi időt eltölteni a barátaiddal, pároddal?

Annyira lefoglal mások kukkolása, követése, hogy észre sem veszed, hogy lassan már csak te vagy benne a kapcsolatodban. És te is is csak névlegesen. A közösségi média jelenlegi használata inkább hasonlít egy virtuális pletykalaphoz, mint valódi értéket képviselő kapcsolati hálóhoz. Az új személyiséged építése rengeteg energiát emészt fel, hiszen ez olyan, mint ha minden egyes nap az első randira készülnél. Olyannak próbálod láttatni magad, amilyen valójában egyáltalán nem vagy. Kikozmetikázott fényképek, fényűző vacsorák, méregdrága nyaralások. Mind-mind eszközei annak a hazug világnak, amit magad köré építesz. Nem az a cél, hogy megoszd az örömödet a barátaiddal, hogy lássák merre jársz a világban, hanem, hogy megmutasd, hogy te mennyi mindent értél el, te ezt is megteheted. Ahhoz, hogy hírt adj magadról az ismerősöknek, ahhoz nem szükséges napi 5 becsekkolás, és egyébként is ott a privát üzenet. Ez a kirakatról szól, arról a vágyálmodról, ahogyan élni szeretnél. Tenni érte viszont már nem akarsz.

Gondolkodtál már rajta, hogy mégis mi húzódik e mögött? Mit kompenzálsz ezzel? Miért van erre szükség? Miről maradsz le, ha egy nap nem böngészed végig mind a 379 ismerősödet? Nem arról van szó, hogy ebbe a virtuális világba menekülsz a valós problémáid elől? Sokkal könnyebb egy kitalált személyiség életét élni, mindig tökéletesnek látszani, mint a saját drámáiddal, félelmeiddel szembenézni.

Mikor bújtál utoljára össze a pároddal? Mikor szenteltetek egymásnak olyan minőségi időt, ahol telefon nélkül csak egymásra figyeltetek? Nyilván nem a "jó éjt! fénykép" elkészítésére gondolok. Ahelyett, hogy egy másik életet kezdesz építeni, egy olyat, ami nem is létezik, kezdd el azt élni, ami még a tiéd! Ne engedd, hogy egy telefon legyen az a bizonyos harmadik! Különben nem áll túlságosan fényes jövő előttetek, hiszen ez egy tipikus kapcsolatgyilkos szokás. Hacsak, meg nem állítod!