Ésszel vagy szívvel? Mi alapján hozzuk meg döntéseinket? Mindenkin végigsöpört az önfejlesztés hulláma, amelyek gyakorta már több kárt okoznak, mint hasznot. Elvek, bölcsességek születnek átgondolás nélkül, egy-egy magvas gondolat hatására, melyeket előszeretettel lobogtatunk vitahelyzetekben, háttérbe szorítva az érzéseinket. De vajon miért rettegünk ennyire attól, hogy a szívünkre hallgassunk?

(forrás: Pinterest.com)

A legnagyobb problémát leginkább az okozza, hogy sokan nem képesek megítélni a valós érzéseiket. Nem tudják, hogy mit éreznek, miért érzik, mi is ez pontosan, és, hogy mit lehet vele kezdeni. Ezért alkalmazzák olyan sokan a problémák kerülését, vagy menekülést a konfrontációk elől. Hiányzik a tudatosság, ami irányíthatná a döntéseinket, az a fajta letisztultság, ami önmagunk működésének ismeretét jelenti. Hiszen teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, csak tudd, hogy miért. Lehet, hogy más szemében egy lépésed már megalázkodásnak tűnik, de te tudod, hogy ez még az utolsó, amit megtehetsz, hogy békében lezárj valamit. A saját életedet éled, a saját döntéseiddel, a saját fejlődésedért.

A másik probléma az, hogy nem vagyunk tisztában saját esendőségünkkel. Mindenki a tökéletes látszatot igyekszik kelteni, ebbe pedig nem férnek bele sem problémák, sem gondok. Pedig az ember hibázik, sokszor, és milyen sokat tanul belőlük. Mégis igyekszünk egy szerepbe belezsúfolni magunkat, ezeknek megfelelő határokat tartani, és ezen belül feszengeni. De ez az állapot stresszes és megterhelő. Miközben pontosan emiatt nem éljük meg a valódi érzéseinket, és ezért nem adjuk önmagunkat sem. Mert félő, hogy az önmagában nem lenne elég jó. Pedig sokkal könnyedebben is lehetne élni, ha mernénk önmagunkat vállalni.

Sokszor a legnagyobb problémáinkra a legegyszerűbbek a megoldások. Csak el kell kezdeni cselekedni! Az érzéseket meg lehet próbálni elfojtani, háttérbe szorítani, de akkor vagy betegség lesz a vége, vagy pedig egy örömtelen rutin-élet. A megoldás valahol ott kezdődik, hogy megértjük, hogy mindannyiunkkal történik jó és rossz dolog, amit nem szégyen megélni, és beszélni róla. Ugyanis az érzések kibeszélése, átbeszélése gyógyít, és segít a feldolgozásban. Talán, ha több időt szentelnénk ezeknek a pillanatoknak, talán ha nem lenne kellemetlen az érzéseinkről beszélni, akkor mindannyiunknak könnyebb lenne. Kezdd el megtörni az eddigi mintákat, és örülj mindannak a pozitív hatásnak, amit ezáltal tapasztalsz majd!

Az emberek 70%-a nem lájkolja azt az oldalt, amit rendszeresen olvas. Törd meg a mintát most, és dobj egy lájkot nekünk.:) KATT IDE!