Problémák, nehézségek, krízisek mindig is voltak, mindig is lesznek. Hogy melyik válik végül megoldhatatlanná, az csak attól függ, hogy mikor jutsz el a saját határaidig. Mikor érzed azt, hogy minden eddigi tapasztalatod kevés ahhoz, hogy ezt a lécet sikeresen átugord. Ha hajlandó vagy felismerni és meglátni a folyamatokat, akkor garantáltan megszabadítod magad számos kialvatlan éjszakától.
(forrás: pinterest)
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a problémák hallatán azonnal menekülőre fogjuk. Vagy mindent besöprünk az ágy alá, vagy nem veszünk róla tudomást, vagy pedig az időre és a jól ismert krízismegoldó-képességére bízzuk magunkat.
A konfliktuskerülés rövidtávon a leghívogatóbb, legvonzóbb megoldás, amit valaha is kitaláltak, de a következményei megjósolhatatlanok, váratlanok és sokszor nagyon nem kifizetődőek. Bár kissé groteszk a hasonlat, de számomra a gyökérkezeléshez hasonlít kísértetiesen. Ott is tulajdonképpen arról van szó, hogy látod, hogy a fogad már nem tökéletes, néha fájdogál is, ha bármi a közelébe kerül, de végül is ez semmiség ahhoz képest, mint amilyen fájdalommal járna a kezelés. A tény, hogy utána már nem is kellene ezzel a problémával foglalkozni, az nem elég motiváló. Nem veszi fel a versenyt a fájdalom elkerülésével szemben. Hogy miért nem? Mert még nem fáj eléggé. Megvárod inkább azt a pontot, amikor a fájdalom már olyan mértékben jelentkezik, és olyannyira elviselhetetlen, hogy már semmi mást nem akarsz, csak azt, hogy megszűnjön. Igen ám, de a halogatás következtében olyan károk keletkeznek a fogadban, hogy már nem lehet megmenteni. Ki kell húzni! Sokszor súlyos árat kell fizetnünk azért, mert a könnyebb utat választjuk.
A megoldhatatlan problémák tulajdonképpen mindig felhívják a figyelmet arra, hogy valamilyen változásra van szükség. Addig, amíg körbe-körbe forogsz, és nem lépsz ki az eddigi viselkedésmintáidból, továbbra sem fogod tudni megoldani. De a te korlátaid nem egyenlőek az élet határaival, és még csak nem is a gondolataidéval, hanem egyszerűen elérkeztél a fejlődésed egy újabb szakaszához. De ehhez a menekülést már nem használhatod! Mert amíg azzal nyugtatod magad, hogy végre nem kell nehézségekkel foglalkoznod, addig a problémát nem oldottad meg, az idő pedig ellened dolgozik. Pillanatnyi megnyugvást, fellélegzést ugyan ad, de ez csak a vihar előtti csend esete.
Sok olyan sérülésünk van, amit nem lehet megoldani, hiszen annyira mély, annyira fáj. Ezt el kell fogadnod! De nem feltétlenül kell ennek így maradnia, megtanulhatsz vele együttélni. Ha ki tudsz lépni a beszűkült világodból, ha túl tudsz látni az eseményeken, akkor sokkal tisztában tűnnek majd fel az összefüggések. Ezek segítenek majd abban, hogy az igazságtalanság mögött észre vedd azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek a fejlődésed egy újabb állomásához vezetnek. Sokszor nehéz és erőfeszítéssel jár kilépni az önsajnálatból, de csak így múlhatod felül a megoldhatatlannak tűnő problémáidat. A türelem biztosan egyszer rózsát terem, de kinek van ideje azt kivárni?:) Cselekedj most! Vedd át az irányítást az életed felett, hogy a hullámok úgy csapjanak össze, hogy a kilátástalanságon túl meglásd a lehetőségeket is. Hogy elhidd, hogy bármire képes vagy! Hogy ne élj tovább a félelmeid rabszolgájaként! Mert képes vagy rá, akár azt hiszed menni fog, akár azt, hogy nem.
Láttad már az oldalunkat? 1 like-ot megér.:)
