Mindenki erre vágyik, mégis nagyon kevesen hajlandóak szívből gyakorolni. Igen, ez a hűség. Valakinek természetéből fakad, valaki tudatosan helyezi az alapelvei közé, és valaki sosem hajlandó korlátok közé zárni magát. Hiszen akkor hova tűnne a fene nagy szabadság-érzés? Holott mindenki hűséges valamihez/valakihez, ha máshoz nem, akkor a világnézeteihez, szokásaihoz. És saját magadhoz hű vagy?

Vagy pedig mindenféle kifogással és áligazsággal próbálod igazolni azt, amiről lelked mélyén te is tudod, hogy felesleges. Felesleges, mert nincs mit szépíteni rajta, semmilyen ideológia nem magyarázza meg azt, hogy azt, akit állítólagosan szeretsz, úgy megalázod, olyan alattomosan, hogy még a szemébe sem mered mondani. A háta mögött játszmázgatsz, mert ettől vagy igazán férfi/nő. Hű vagy saját magadhoz?

A hűség nem egy szokás, hanem egy döntés. Egy olyan döntés, amit nap, mint nap újra és újra meg kell hoznod. Mindig lesz új, mindig lesz érdekesebb, szebb, jobb stb. Nem megszerezni nehéz valakit, hanem meg is tartani. Kilépni egy kapcsolatból sok esetben könnyebb, mint felvállalni a problémákat és szembenézni velük. Igen, elrontottuk. Mind a ketten. Ugyanúgy felelősek vagyunk ezért a kialakult helyzetért. Te is. Én is. Vállaljuk, hogy rendbe hozzuk. Akkor is, ha nehéz lesz, akkor is, ha fájni fog. Mert ilyenkor fejlődsz a legtöbbet. Amikor nem adod meg magad, amikor nem futamodsz meg, hanem képes vagy az utolsó erőtartalékodat is felhasználni és megküzdeni a kapcsolatodért. Persze lehet, hogy már nem sikerül. Lehet, hogy te mindent megteszel, mégis véget ér. De ott voltál. És mindent megpróbáltál. A következőnél pedig már nem követed el ugyanazokat a hibákat.

Lehet ámítani egymást, hogy valaki nem született kapcsolatra, nem való neki a hűség meg az efféle baromságok. Akkor mégis mire vágyik mindenki? Mindenki azt szeretné, ha szeretnék, ha tartozhatna valahová, valakihez. Társadalmilag elvárt maszkokban nyilván nem ez a trendi: egy valakihez kötődni és hűségesnek maradni. De tisztelned kell magadat és őt is annyira, hogy inkább befejezed a kapcsolatot, mint, hogy kitedd mindenféle megaláztatásnak. Te mit szólnál ahhoz, ha veled tennék ezt meg? Máris nem lenne őszinte a mosolyod.

Felelősséget kell vállalnod a tetteidért. Ha párkapcsolatban élsz, élj is úgy, viselkedj is úgy! Ne alázd meg a másikat, játssz tisztességesen! Ahogyan azt te is elvárod. Mert elvárod, hogy téged ne verjen át senki. Akkor te se tedd! Legyél fair másokkal, hogy az lehess magaddal is! Hozd meg a döntést nap, mint nap, újra és újra…