Visszajelzésigényeit még az sem tudja levetkőzni, aki a leginkább próbálja elhitetni, hogy nem a feedback-ek rabja. Egy új profilkép és az arra érkező lájkok mutatják meg, hogy ki mennyire népszerű/csinos/sportos/humoros, vagy éppen azt, hogy ki mennyire szerethető. Egy kutatás szerint egy átlagos felhasználó egy nap közel 140 percet tölt a Facebookon, ami azt jelenti, hogy több, mint 2 órát szánunk csak a bejegyzések közötti barangolásra. Több, mint 2 órát. Ennyi időráfordítással vajon mit is érünk el igazán? Visszajelzésekre vadászunk, kikényszerítjük az elismerést, vagy a kapcsolatok könnyebbik oldalát igyekszünk megfogni?
(forrás: thesocialclinic.com)
Presztízs- és sikerhajhászás közben egyre kevesebb lehetőségünk jut arra, hogy minőségi időt töltsünk el szeretteink körében. Erre a Facebook tökéletes megoldás. Lehetővé teszi, hogy kevesebb időráfordítással minél több emberhez jussunk el, mindezt úgy, hogy a kényelmes székünkből föl sem kell kelnünk. Kapcsolattartásra megfelelő, de ennél sokkal többre próbáljuk használni. Olyan emberek életét kukkoljuk meg, akiket csak egyszer láttunk, vagy egy szót váltottunk velük, akikről más esetben semmit sem tudhatnánk.
De sokkal nagyobb problémát okoz a kapcsolataink megfelelő ápolásában. Kényelmessé tesz, és abba az irányba terelget, hogy a legkisebb erőfeszítést se kelljen megtenni ahhoz, hogy a másik nagy pillanatainál ott legyünk. A megmérettetések, a vélemények eltorzulnak, hiszen írásban sokkal bátrabb az ember, olyat is kimond, amit szemtől szembe nem merne.
Visszaigazolásokra mindannyiunknak szüksége van, ezáltal határozzuk meg magunkat, mások visszatükrözéséből tudjuk, hogy jó döntéseket hozunk-e, jó elvek szerint élünk-e. A Facebook mégis teret adott annak, hogy a like-ok száma határozza meg az ember önmagáról alkotott képét. Sok like=népszerűség, szépség, kevés like=népszerűtlenség. Ennyire leegyszerűsödött. A kutatásból is kiderült, hogy napi 2 órát töltünk azzal, hogy kialakítsunk magunkról egy olyan képet, ami nem feltétlenül valós, csupán a külvilágnak szól. És ezzel nem másnak ártasz, hanem saját magadnak. Olyan hamis önkép kezd el kialakulni, amit csak a külső visszaigazolások tarthatnak szinten, különben életképtelenné válik.
A pozitív visszaigazolásokat sokkal nehezebb a személyes kapcsolatok során begyűjteni. Szemtől szemben az ember kevéssé bátor, és nem meri elismerni, dicsérni a másik érdemeit, pedig ebben hatalmas erő lakozik. Ezek alapjaiban határozzák meg, hogy milyen kapcsolatokat vagy hajlandó kialakítani, és ezért mit vagy képes megtenni. Ha törekszel erre, valós képet fogsz arról kapni, hogy milyen embernek tartanak, mit tudsz nyújtani másoknak, és nem a like-ok számától fog függni, hogy mit gondolsz magadról.
A Facebook valódi célja: a régi ismerősök felkutatása és a velük való könnyebb kapcsolattartás (lett volna). Ehelyett lányok és nők ezrei feszítenek csücsörítve, tükörből fényképezve néhány lájkért cserébe. Azokat az ingereket szeretnénk megkapni a környezetünkből, amelyeket nem tudunk elhinni saját magunkról. Még akkor is, ha az egész csak egy önámítás. Megéri?
Kivételek mindig akadnak. Ha te is az vagy, nyomj egy lájkot az oldalunkra!:)
