A hála az egyetlen olyan eszköz az életedben, ami mindig kihúz minden bajból. Mindig elérhető, mindig gyakorolhatod és minden kétséget kizáróan az eredmény sem marad el soha. Nem kell misztikumot képzelni mögé, egyszerűen csak próbáld ki, és figyeld a saját életedre gyakorolt hatását! Természetesen jogos a kérdés: A jelenlegi helyzetben mégis hogyan legyen az ember hálás bármiért is?

(forrás: pinterest)

A válasz nagyon egyszerű, sőt te is tudod: mindig lesz rosszabb helyzet a tiédnél. Mindig lesz olyan, aki nagyobb gondokkal küzd, mint te. Még akkor is, ha mindenkinek a saját maga problémája a legnehezebb. Túl kell látnod az önbecsapáson, az önsajnálaton és akkor kristálytisztán kirajzolódik a helyzeted valódi súlyossága. Erre a viszonyításra azért van szükség, hogy az elméd elhiggye, hogy van fény az alagút végén, hogy egy probléma nem egyenlő a véggel, hogy mindig van kiút, és, hogy sokszor túlzásokba esik. Így sokkal könnyebben értékeled majd át magadban, hogy mennyire jogos a kétségbeesésed az adott szituációban. Sokszor nem árt emlékeztetni magadat arra, hogy a te problémád voltaképpen mekkora probléma.

A hála egy másfajta szemüveget ad az emberre, egy más megközelítési móddal ruház fel. Ugyanúgy átéled a nehéz helyzeteket, érzéseket, mint mindenki más, hiszen ez nem csodaszer. De lehetőséget ad arra, hogy úgy tekints rá az eseményekre, hogy a pozitív, értékes, tanulságos részét is meg tudd keresni. Ez mindig működik. És mindig, mindenben lehet találni valami jót. Valami olyat, amit e nélkül a szemüveg nélkül lehet, hogy sohasem vennél észre.

Számos kérdést és megoldatlan drámát cipelünk magunkban, bízva abban, hogy a válaszokat egyszer majd elénk teszi valaki. Az esetek 99%-ban ez nem szokott megtörténni. Így marad az elfojtás, a „szőnyeg-alá-seprés”, vagy pedig az örökös őrlődés. Holott a hála képes megszelídíteni a haragodat, a dühödet, és képes visszaadni a belső nyugalmadat. Csak azzal, hogy felfedezed a másik emberben a jó szándékot, a bántása mögött megbúvó fájdalomfaktort, a negatív érzéseid egyszerűen elszállnak. Nem tudsz egyszerre hálás lenni és gyűlölködni.

Sokat segít az elégedetlenség visszaszorításában is, hiszen ha arra fókuszálsz, hogy mennyi mindent elértél már, mennyi mindened van, talán kevésbé veszed elő a listádat a hiánycikkekről. Mert megérted végre, hogy nem csak ez számít. Nem kell felőrlődni a folytonos türelmetlenségben, és az örökös harcban azért, hogy a hirtelen felbukkanó vágyaid által keletkezett űrt valami betöltse. Nem a küzdés lesz a középpontban, hanem a harmónia, és a megszerzett értékeid élvezete. Ugyanis a nagy hajszában sokszor még arról is megfeledkezel, hogy örülj annak, amiért megküzdöttél. Igen, mert a te szemed már a következő célponton pihen.

Csak próbáld ki! Áldozz be az életedből 7 napot! Minden nap 5 percet szánj arra, hogy az aznapi eseményekért hálát adsz, megkeresed bennük a jót, és aztán ki is mondod ezeket magadnak. Figyeld meg a hatását! Reméljük te is függővé válsz!:)