Szinte hihetetlen, ahogyan képesek vagyunk önként odaláncolni magunkat valamihez. Utána persze követi ezt a panaszkodás, hogy „nehéz”, „nem úgy kellett volna”, „másként képzeltem”, „fáj”, „rossz ez így”, de elvágni már nem merjük. Pedig ott a fűrész a polcon. Épp, hogy csak ki nem szúrja a szemedet. Te is tudod jól. Akkor mégis hogyan szabadulhatnál meg tőle? Hiszen szinte már a részeddé vált, és egyébként is sok mindenben segít.

Bármi függőséget válthat ki, annak ellenére, hogy függőnek csak a társadalmilag megbélyegzetteket tartjuk. (Pl.: drog- és alkoholproblémákkal küzdő emberek stb.) Én inkább a mindennapos szenvedélyekről beszélnék, amit bár nyíltan nem nevezünk károsnak, annál többet ártanak.

A szokásaid határoznak meg téged. Ezek a napi rutinok alakítanak és formálnak. Lehet, hogy a TV csak háttérzajként megy, de fél szemmel azt figyeled, pedig tölthetnéd ezt az időt a családoddal, vagy önfejlesztéssel, sporttal, olvasással. Bármi olyannal, ami javíthat az életeden, energiát ad. Nyilván fontosak a hírek, de nem abban a stílusban és formában, ahogy ezt a híradó közli. Úgysem tudsz rajta változtatni, akkor mi értelme felhúzni magadat rajta?!

A szenvedélyek, bármi is legyen az: csoki, berögződések, pletykálkodás, irigykedés, plasztika-függőség. Mind-mind elnyomnak valamit. Valami olyat, ami zavar, ami időnként felüti a fejét, jelezve neked, hogy itt az idő változtatni, de te nem törődsz vele. Majd aztán egyre gyakrabban kerül előtérbe, míg nem a könnyebb utat választod: elhallgattatod.

A fájdalom, amit az okoz, hogy nincs párod folyton itt lebeg, és te hogyan reagálsz? Megeszel 4 tábla csokit, hiszen annyira jól esik. Ha pedig más kérdezi, akkor neked már úgyis mindegy, nem? Mit gondolsz, ez az időleges boldogság-illúzió közelebb visz ahhoz, amire vágysz? Mert szerintem csak egyre messzebb sodor tőle. 5 percnyi boldogságra vágysz? Ennyivel beéred?

A fájdalom, hogy nem jössz ki egyik hónapról a másikra, nincs pénzed, mégis milyen megoldást nyert? Vagy a cigarettába, vagy a nyugtatókba, evésbe, alkoholba menekülsz. Ami nem mellesleg mind rengeteg pénzbe kerül. Persze reagálhatsz kevésbé drasztikusan is: dögöljön meg a szomszéd tehene alapon. De mi értelmes a másik szapulásának? Neked semmivel sem lesz jobb. Nem lesz több pénz a számládon, nem lesz szebb és nagyobb lakásod. Sőt! Még a végén jól el is hiteted magaddal, hogy te erre úgysem lennél képes. Nyilván számos olyan példa akad, ahol jogos a felháborodásod, hiszen sokan illegális módszerekkel tesznek szert hatalmas vagyonra. De teljesen mindegy, hogy jogos, vagy nem jogos, neked a saját életeddel kell foglalkoznod, és te úgysem tudnál ilyen eszközökhöz folyamodni. Olyan példaképeket keress, akik tisztességes úton érték el azt, amire vágysz. Hidd el, bőven fogsz találni!

Hogy akarsz így szabad lenni, ha mindig csak leláncolod magad? És teszed mindezt önként. Annyi minden miatt tudsz felháborodni, ezt miért nem látod?

Pedig talán ebben van a legnagyobb erő, hogy: te dönthetsz. Minden rajtad áll. Az, ahogy most élsz, azt csak magadnak köszönheted. Nem a kormány, nem az ország, nem a szomszéd felelős azért, hogy itt tartasz. Csakis Te! De ezen bármelyik pillanatban változtathatsz!

Különben miért van az, hogy nagyon sokan képesek kitörni a nyomorból, fájdalomból, amit saját maguknak teremtettek? Már hallom is a válaszodat: „Mert szerencséjük volt”. Persze, mindegyik a szerencse fiának született. Nem kapsz meg soha semmit az életben ingyen. A szerencse is csak azokat találja meg, akik megteremtették a lehetőségeket és felkészültek rájuk. Amíg te a TV előtt leláncoltad magad a média agymosásának, addig más keményen küzdött az álmaiért. Ha kellett nem aludt, tanult, belement olyan helyzetekbe, amik sokszor nem sikerültek, de újra és újra nekifeszült. És sikerült. Mert hitt benne. Hitt abban, hogy többre képes, hogy bármit elérhet. És kitartott mellette akkor is, amikor más már feladta volna. Ő akarta a változást. Igazán akarta. És meg is fizette az árát. Te mit tettél azért, hogy az életed jobb legyen?

Beszélni, vágyakozni könnyű, de cselekedni is kell! Amíg viszont az emészti fel az energiáidat, hogy mások sikerére próbálsz olyan magyarázatokat találni, amik kihúzzák a felelősséget a besavanyodott életed alól, addig nem fog menni. Addig nem fogsz előrébb jutni. Pedig bármelyik pillanatban megtehetnéd. Csak akarnod kell! A megoldás ott van a kezedben.