Milyen ironikus az élettől, hogy minél régebb óta vagy együtt valakivel, annál inkább eltűnik a szenvedély a kapcsolatotokból. Már nem olyan egyszerű a meghittséget megteremteni, a vágyat előhívni, mint régen, amikor izzott körülöttetek a levegő. Ez a probléma szinte a legtöbb kapcsolatnál felüti a fejét, akár tudomást vesznek róla, akár nem. Hová tűnik a szenvedély? Mi teszi a működő kapcsolatokat unalmassá?

Cute Couple Photographs pretty much every guy i would be with :)

(kép forrása: pinterest adri stallings)

Mi tűnik el a kapcsolatokból időközben, ami még az elején megvolt? Az újdonság varázsa. Kialakulnak a szokásaitok, a berögzött minták, programok és kezd minden egy jól megkomponált, unalmas kötelességgé átalakulni. Holott szívünk mélyén mindannyian vágyunk az újra, a kihívásra, a bizonytalanságra, a meglepetés erejére. A legtöbb esetben ezt az emberek a kapcsolatukon kívül kezdik el megkeresni. Miért ne tennék? Sokkal egyszerűbb, kevesebb energiát emészt fel. De azt azért ne felejtsük el, hogy aki a megoldást kívül kezdi el keresni, az soha nem is fogja megtalálni azt, amit keres.

Valahogy az él a fejünkben, hogyha megszereztünk vagy elértünk valamit, akkor hátra lehet dőlni. De azt hiszem mindannyiunkat ért már annyi csalódás és kudarc, hogy bátran kijelenthetem, hogy pontosan tudjuk, hogy ez nem így van. És mint így, a párkapcsolat esetében sincs ez másképp. Nem tunyulhatsz el, nem hiheted azt, hogy akkor innentől kezdve nyílik meg a királyságod, ahol mindenki csak a te körülrajongásodért él. Illetve de, hiheted, csak nem feltétlenül lesznek kedvedre valók az események.

Mindkét nem elfelejti, hogy mit nyújtott az elején, és, hogy ezt az idő előrehaladtával szinte az utolsó pontig vissza is veszi. Persze nem tudatosan. A férfiak elfelejtik, hogy egy nőnek mire van szüksége ahhoz, hogy nő lehessen. Eltűnnek a bókok, a kedvességek, a közös és új programok, az elismerés. Egy nő pedig sok esetben nem ad már a külsejére, elhanyagolja magát, esze ágában sincs időről időre megújulni egy kicsit, hogy a társa fantáziáját lázban tartsa. És sokszor bizony a szabadságérzeténél próbálja kizsarolni a neki járó figyelmet, mindezt persze sikertelenül. Nyilván oda-vissza mennek ezek a harcok. De én még mindig azt gondolom az utóbbiról, hogy jobb egy olyan társ, aki a lehetőségek ezrei közül is mindig engem választ, mint az, akit kalitkába próbálok zárni és én vagyok az egyetlen lehetősége.

Szóval a legfőbb probléma az, hogy nem előzzük meg a bajt, helyette inkább megvárjuk, míg már nagyon ég a talaj alattunk. Nem törekszünk arra, hogy a szenvedélyt életben tartsuk vagy felélesszük, annak ellenére, hogy sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, és sokkal több örömet rejt magában, mint azt gondolnád. Mindannyian igényeljük a spontaneitást, az újdonság varázsát, és ezt nem kell kívül keresni! Legyél nyitott, használd egy kicsit a kreativitásodat, a fantáziádat, vezess be új szokásokat, és meglátod majd, hogy mennyi értéket, örömöt és boldogság tartogat még számodra ez a kapcsolat. Akkor mégis mire vársz még?

 

Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról, lájkold az oldalunkat! :)

KATT IDE!

A bejegyzés trackback címe:

https://par-baj.blog.hu/api/trackback/id/tr926772519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.