Hányszor veszekedtél a pároddal apróságnak tűnő kis semmiségeken? Hányszor hibáztattad azért, amit tett vagy nem tett? Hányszor kérted számon a saját fájdalmaidért? Hányszor okoltad őt olyanért, amit nem is követett el? Hányszor kritizáltad őt, miközben eszed ágában sem volt megsértened őt? Hányszor, hányszor mutogattál rá és hibáztattad őt mindenért? Miért mindig a másik a hibás?

How to deal with common fights in a relationship.

(kép forrása: lifehack.org)

Két ember kapcsolata mindig krízis idején méretteti meg magát igazán. Ott kiderül, hogy mennyire szeretitek egymást, mit érnek az addigi szép szavak és tettek. Egy veszekedés során a felszakadó sérelmek valami olyan dübörgő és ijesztő világot teremtenek köréd, hogy valószínűleg te is sokszor meglepődtél már azon, hogy miket vágtál a másik fejéhez.

Amikor elkezded a másikat okolni, ott egyikőtök sem nyerhet. Biztos lehetsz benne, hogy ez egy idő után megmérgezi a kapcsolatotokat. Az ujjal mutogatás, a hibáztatás olyan, mint ha magadat vágnád meg és azt várnád, hogy a másiknak fájjon, ne neked.

A kritizálás megöli az intimitást, a kapcsolat minőségét és bár azt szeretnéd, hogy ez felhívja a figyelmet a problémáitokra, viszont hosszútávon nem, hogy megoldást nem fog hozni, de még titeket is jól eltávolít egymástól. Elvégre mitől félünk a legjobban? Attól, hogy nem vagyunk elég jók, és attól, hogy nem vagyunk szerethetőek. A hibáztatással, a folytonos kritizálással a másikban csak azt éred el, hogy ezt a két legmélyebb félelmét piszkálgatod. Valóban ez lenne a célod? Azt akarod, hogy azt érezze, hogy nem elég jó neked? Vagy, hogy ennyire rossznak látod őt?

Ahelyett, hogy folyton arról beszélsz, hogy neked mi fáj, mi rossz, a másik mit csinál rosszul, mit felejtett el, állj meg egy pillanatra! Mielőtt ítéletet mondanál, tedd fel a kérdést magadnak, hogy: Te mégis mit tettél a kapcsolatotokért? Megtettél mindent, hogy jobb legyen? Csinálhattál volna valamit másképp? Lehetett volna jobban? Mielőtt rázúdítod a haragodat, sétálj egy kicsit a cipőjében, érezd azt, amit ő érez, és utána ítélkezz! Mert egymás tetteire reagáltok. Ha te megtöröd a mintát, és nem (csak) a másiktól várod a csodát, akkor ő is változni fog. Abban a pillanatban, amikor már nem dúdolod az "én"-ek dalát (csak én és én és én), rá fogsz döbbenni, hogy nem csak a másik a hibás. Tudni fogod, hogy te is tehetsz azért, hogy a kapcsolatotok boldog és sikeres legyen! Így pedig már csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle.

 

Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról, lájkold az oldalunkat! :)

KATT IDE!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://par-baj.blog.hu/api/trackback/id/tr676753451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

232323 2014.10.03. 14:55:17

Az emberek nem gondolkodnak. Az emberek állatok.
Inkább nyomom a next gombot amíg el nem kopik és keresek olyat, aki már be van idomítva. Én nem vergődök a nevelgetéssel... addig is gyűjtöm a pontokat.

Hehe. Mindezt csak úgy OFFtopic.

sas70 2014.10.03. 20:27:17

Az már régen rossz, ha egy párkapcsolatban a párbaj megy, mert ott senki nem győzhet.