A közhiedelemmel ellentétben nem a különböző emberek, hanem a hasonlóak vonzzák egymást. Hiszen, hogyan is élhetnél valaki mellett éveket, aki teljesen másképp látja a világot, mint te?! Mégis időről-időre, mindannyian vérszemet kapunk, és mindenáron meg akarjuk változtatni a másikat. A szándék azonban még nem is okozna problémát, a gond inkább az, hogy el is hisszük, hogy ez a változás meg fog történni. És kiért fog megtörténni mindez? Hát persze, hogy értünk! Mert mi mások vagyunk, miattunk biztosan képes lesz rá. Miért akarunk megváltoztatni valakit, aki ezt nem is szeretné? Miért hisszük el, hogy értünk majd kibújik a bőréből és más emberré válik?

it you look at it long enough, you can see the change in perspective

forrás: pinterest (embrace)

Sok minden képes minket radikális változásra késztetni, de ezek között nem szerepel egyetlen emberi lény sem. Ennek az oka pedig az, hogy mindannyian félünk az újtól, és csak nagyon kevesen keresik tudatosan az olyan szituációkat, ahol megmérettethetik magukat. Ha saját magunkat nem tudjuk rábírni erre, akkor egy másik ember főleg nem tud erről meggyőzni. Ezzel ellentétben a fájdalom, a csalódás, a szenvedés képesek megadni azt a motivációt, amivel gyökeres változásokat érhetünk el. Egy ember kérése ehhez képest édes kevés, még akkor is, ha a világot jelenti számunkra.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, az alapokat tekintve meg kell találnotok az összhangot. A hasonlóság pontosan ebben mutatkozik meg. Az alapok, amelyeket az elején lefektettek, és amelyekre az idővel építkeztek, biztosnak kell lennie. Ezt pedig úgy tudjátok megteremteni, ha egyetértetek benne. Ha a másik nyitott kapcsolatra vágyik, te pedig a hűség megtestesítője vagy, akkor nyilvánvalóan tiszavirág-életű lesz a kapcsolatotok, hiszen nem tudjátok megadni egymásnak azt, amire vágytok. Így leírva, átlátva teljesen egyértelműnek tűnik. De amikor elkezdesz megszeretni valakit, amikor az elején nem derül ki minden, akkor már nehéz objektívan látni a helyzetet. Ilyenkor gondolja mindenki azt, hogy majd a másik megváltozik, és minden rendben lesz.

De nem fog megváltozni! Mert nem akar. Sorolhatod az érveket, győzködheted, még az is lehet, hogy bólogatni fog, de a bőréből nem tud kibújni. Addig nem, amíg ő maga nem érzi azt, hogy változtatnia kell. Ez nem rólad szól, és semmiképpen sem ellened, egyszerűen vannak emberek, akik nem passzolnak össze, bármennyire is ígéretesnek tűnt a kezdet. A megismerkedéshez csupán vágyra van szükség, egy kapcsolathoz viszont hasonló elvekre, közös alapokra, különben semmi esélyetek sincs a boldogságra. Ne akard alapjaiban megváltoztatni a másikat! Fogadd el őt így, és szeresd olyannak, amilyen, vagy keress olyat, aki igazán hozzád illik, és ugyanarra vágyik, mint amire te! A kapcsolat során úgyis épp eleget fogtok változni, de ellenben az alapelvekkel, ez nem a személyiséged feladását jelenti, hanem azt az összecsiszolódást, amit minden párkapcsolat megkövetel. Amikor a másik jelent neked annyit, hogy számodra jelentéktelennek tűnő dolgokat megtegyél érte. Azért, hogy boldog legyen! Elvégre nem erre vágyunk mindannyian?!

És, hogy egy kapcsolat miben változtat meg? A következő bejegyzésből megtudhatod... :)

 

Lájkold az oldalunkat, ha nem akarsz lemaradni! KATT IDE!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://par-baj.blog.hu/api/trackback/id/tr866636711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.