Eljön az a pont, amikor búcsút kell intened a kifogásoknak. Az a pillanat, amikor tudod és érzed, hogy már nem csaphatod be magad, mert már rettenetesen fáj. Ezek azok a momentumok, amikor hatalmas változás következhet be nálad. Hiszen vagy feladod a harcot, becsukod a szemed, és hagyod, hogy az élet bábként tekerjen, forgasson kénye-kedve szerint, vagy felismered a problémát, és már nem akarsz semmivel sem mentegetőzni: végre vállalod a felelősséget a tetteidért.

hit_kepes_vagy_ra_meg_tudod_csinalni_szerencse_ordog_felelem_allas_szerelem_parkapcsolat_ketseg.jpg

forrás: stockvault

Aki a legjobban visszatart attól, hogy azzá válhass, akivé szeretnél: az te magad vagy. A kétségeid, a félelmeid szinte megbénítanak. Azáltal, hogy képtelen vagy elhinni magadról, hogy bármire képes vagy, hogy meg tudod csinálni, lejjebb adsz az igényeidből. Ha pedig lejjebb adsz belőlük, akkor kisebb lesz az eredmény, ami pedig a negatív meggyőződéseid erősödését eredményezi. Eddig se hittél magadban, most, hogy már visszaigazolásod is van erről, így egyre biztosabb lehetsz benne. Azonban ez egy mérgező és önbeteljesítő folyamat. A végén így is, úgy is igazad lesz. Így lehet egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedni. De nyilván ugyanígy igaz ez az ellentétes felfogásra is: így juthatsz magasabbra, és olyan távlatokba, amikről még álmodni sem mersz.

Egy történet jut erről eszembe:
Volt egyszer egy ember, aki lement a pokolba látogatóba. Az ördög körbevezeti őt és végigmutogatja neki a pokol összes szörnyűséges bugyrát, és, hogy mivel juttatja a pokolba az embereket. Megmutatja neki a kábítószereket, a bűntetteket, a helytelen táplálkozást, az egészségtelen életmódot, az ártalmas szokásokat, szóval mindazt, ami tönkreteszi az embereket, és már a földi életüket is pokollá változtatják. Aztán azt mondja: „Hadd mutassam meg neked a legnagyobb kincsemet és büszkeségemet. Ez az összes közül a kedvencem.”
És beviszi az embert egy elsötétített szobába, ami olyan, mint egy múzeumi terem. A szoba közepén egyetlenegy üvegfalú vitrin áll, és a helyiség egyetlen fénysugara a vitrinben nyugvó tárgyra irányul. Az ördög azt mondja: „Íme a legnagyobb kincsem. Több életet tettem ezzel tönkre, mint az összes többivel együttvéve.”
- De hát ez úgy néz ki, mint egy egyszerű ék. – csodálkozott a látogató.
- Igen – feleli az ördög-, ez a kétely éke. Ha ennek csupán a hegye csúcsát be tudom ékelni az ember elméjének leghátsó zugába, már nyert ügyem van. Mert onnan már egyre beljebb tudom verni, hogy rést üssek aközött, amit meg tud tenni, és amit gondol, hogy meg tud tenni. És, ha el tudom érni, hogy kételkedjen magában, elérem, hogy az egész életét pokollá változtassam. /Brian Tracy/

Ha nem hiszel abban, hogy képes lehetsz egy új állás megszerzésére, arra, hogy megszabadulj néhány kilótól, hogy több pénzt keress, hogy találhatsz társat magad mellé, hogy szerethető vagy, hogy az exednél létezhet jobb, akkor kár is belekezdened. A hit nélküli cselekvés szinte olyan, mint ha nem is csinálnál semmit. Körbe-körbe fogsz járkálni, ugyanazokat a köröket fogod lefutni, és mindig csak küszködsz, de soha semmit nem fogsz elérni.
Nem kell tudnod a választ a miértekre, a hogyanokra, de azt tudnod kell, hogy képes vagy elérni azt, amire vágysz. Nem kételkedhetsz mindig magadban! Nem kérdőjelezheted meg a képességeidet, csak azért, mert sokkal élénkebben élnek az emlékezetedben a „kudarcaid”, a csalódásaid, mint a sikerélményeid. Vannak rossz tapasztalataid, mint mindenki másnak, ez természetes, de ezekből előnyt kell kovácsolnod. Mert ha elhiszed, hogy meg tudod csinálni, akkor így is lesz. Ez az, amit senki más nem tehet meg helyetted!

Látnod kell magad előtt minden nap a célt! Azért, hogy tudd miért csinálod. Akár azt, hogy hogyan akarsz kinézni, mennyi pénzt akarsz keresni, milyen ember szeretnél lenni, milyen párkapcsolatra vágysz. Tudnod kell a célt, hogy lásd merre kell haladnod. Sokan úgy gondolják, hogy az életet nem szükséges így megtervezni, hagyni kell az eseményeket megtörténni, ülni a babérjainkon és várni, hogy a gép ép jót vagy rosszat dob-e. Igen, valóban igényel némi tudatosságot ez a döntés. De kérdezem én, mit szeretnél az életedtől? Azt, hogy a te kezedben legyen az irányítás, vagy azt, hogy külső hatások rángassanak jobbra vagy balra? Az egyik igényel némi erőfeszítést, de ne felejtsük el, hogy a jutalma ezerszer nagyobb, mint amekkora a másiké valaha is lesz. Így tehát akkor is ki kell tartanod, ha a világ erre semmilyen okot nem ad!

Mert amikor úgy látod, hogy körülötted minden összedőlt, hogy egyszerűen nem tudod, hogyan lesz a holnap, ezen a ponton kell továbbmenned. Hiszen ott vár a győzelem. Ott, azon a ponton, ahol a legtöbb ember visszafordul. Miért kételkedsz a képességeidben? Annyiszor felülmúltad már magad, annyiszor oldottál már meg lehetetlennek tűnő helyzeteket. Annyi embernek sikerült, annyi mindenki elérte már az álmait, neked is menni fog.

Akkor miért is halogatod megtenni az első lépést? Mire vársz? Mitől félsz? Ha minden probléma vele egyenértékű ajándékot hordoz magában, akkor másképp gondolnád? Ha azt mondanám, hogy minden nehézség érted történik és nem ellened, akkor másképp gondolnád? Elvégre te adsz jelentést mindennek, ami veled történik. Indítsd el magad végre azon az úton, amire már oly régóta vágysz. Tedd meg azt, amit csak oly kevesen hajlandóak: bízz magadban akkor is, amikor minden ellened van! Képes vagy rá!

A bejegyzés trackback címe:

https://par-baj.blog.hu/api/trackback/id/tr665855261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.