A megbocsátás valahol ott kezdődik, ahol az ego véget ér. Amikor már nem az igazságérzeted dübörög a lelkedben. Amíg követelőzöl, harcolsz, küszködsz, háborúzol, nem fogsz tudni megbocsátani senkinek sem. Márpedig erre nem a másiknak, hanem neked van a legnagyobb szükséged! Azért, hogy végre megszabadulj ettől a mérhetetlen nagy dühtől, ami megmérgezi a mindennapjaidat.

megbocsatas_harag_duh_buntetes_fajdalom_ero_lelki_folyamat_boldogsag.jpg

forrás: pinterest

Amíg haragszol, nem tud a lelked fellélegezni, éppen ezért nem tudod maximálisan megélni a boldog pillanatokat sem. Bünteted a másikat, úgy érzed a haragodtól jobb lesz. Pedig egyáltalán nem segít! Csak magadnak ártasz vele. Téged őröl fel, téged emészt, neked okoz elviselhetetlen érzéseket, és feloldhatatlan terhet rak a nyakadba. De ez a másikhoz nem ér el. Sokáig én is azt hittem, hogy a megbocsátás egyfajta feloldozás, és ez szabott gátat annak, hogy nekem is sikerüljön. Nem akartam, hogy a másik tettei ne járjanak semmilyen következménnyel. Amíg haragudtam, legalább azt az illúziót élhettem át, hogy megkapja azt a büntetést, amit megérdemel: Egy valaki biztosan nem felejti el azt, amit tett. Mégis mit értem el vele?

Sokat ártottam ezzel magamnak, és teszed ezt valószínűleg te is. Pedig a megbocsátás soha nem a másik emberről szól, hanem pusztán rólad. Az élet mindenkit próbára tesz, mindannyian mérhetetlenül nehéz helyzetekkel találjuk szembe magunkat. Sokszor el is fogy az erőnk. Miért? Azért, mert mázsás terheket cipelünk, amelyeket az évek alatt sikerült magunkra pakolni. Vagy azért, mert a fájdalmat kerültük el, vagy nem vettünk tudomást róla, vagy pedig az igazságérzetünk kopogtatott nap, mint nap kíméletlenül büntetésért kiáltva. Milyen jó lenne már megpihenni, milyen jó lenne, ha nem szívná el az erődet a folytonos dühöngés. Amíg áldozatként kezeled magad, addig garantáltan nem fog változni semmi. Mert addig „ujjal mutogatás” lesz, bűnbak-keresés, ez pedig kizárja a megbocsátás összes létező formáját.

Talán ez az egyik legnehezebb lelki folyamat, ami az életed során szembe jöhet veled. Nincsenek kész válaszok, megoldások, mindenkinek saját magában kell megvívnia ezt a harcot. És minden nap döntést kell hoznod, hogy melyik utat választod. Ne felejtsd el, hogy számos olyan helyzetet oldottál már meg, amiről fogalmad sem volt, hogy hogyan fogod átvészelni. De túljutottál rajta. Ez kell, hogy erőt adjon, hogy lerázd magadról a fullasztó terheket. Azért, hogy végre ne a múltad uralja a jelenedet! Azért, hogy megélhesd a maga valójában a mát, minden szépségével és küzdelmével együtt. Hiszen végső soron ezért csinálsz mindent: hogy boldog legyél. Tegyél is meg mindent érte. De ezt nem adják ingyen! Ne is várd…

A bejegyzés trackback címe:

https://par-baj.blog.hu/api/trackback/id/tr625841980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.