A párkapcsolatban élők többsége vagy elégedetlen vagy boldogtalan a párkapcsolatában, de mivel a megszokásainktól szabadulunk meg a legnehezebben, így ezekkel a kudarcra ítélt szerelmekkel sincs ez másképp. Mindenki rácsodálkozik, hogy előbb-utóbb elfárad a kapcsolata, megnehezednek az eddig könnyűnek tűnő tevékenységek, pedig ha valamit nem ápolsz kellőképpen, annak ez lesz a sorsa. Mégis, amikor jön a nagy rádöbbenés, hogy igazából boldogtalan az életed, csak addig jutsz el, hogy biztos a másik hibája az egész.

kép forrása:thegoldengirlblog.com

Pedig nem! Te 100%-ig felelős vagy a kapcsolatod sikeréért és természetesen a bukásáért is. Nem 50-50%, hanem 100-100%! Ebből a téves elgondolásból ered az, hogy mérlegre tesszük, hogy ki, mennyit tesz bele egy kapcsolatba. Méregetjük, számon tartjuk és ha úgy ítéljük meg, hogy mi már túlteljesítettük az éves kvótát, akkor hátradőlünk és diadalittasan várjuk, hogy a másik újra és újra elbukjon, mi pedig ezt jól ráolvashassuk a fejére. És ezek után csodálkozik bárki is, hogy boldogtalan a párkapcsolatában?

Hogyan is lehetne boldog? Elvárások hada sorakozik, amit a másiknak maradéktalanul KELL teljesítenie, mindezt persze úgy, hogy MINDENT PONTOSAN úgy értsen, ahogy mi azt kigondoltuk. Már most mondom, hogy ez lehetetlen. Eleve, ha elvárásokat támasztasz a másik felé, teljesen biztos, hogy csalódni fogsz. Ennek nem lehet más kimenetele. És nem feltétlenül azért, mert a másik nem szeret, nem törődik veled, hanem azért, mert másképp értelmezi a dolgokat, mint te. Pl. elvárod tőle, hogy mutassa ki a szeretetét, mondjuk úgy, hogy meglep mindig valami kis aprósággal. A kolléganőd már a második 30 szálas rózsacsokrot kapja a munkahelyén, te pedig hőbörögsz, hogy bezzeg téged nem is szeretnek. Kiosztod a másikat, csalódott vagy, szomorú vagy, és teszed mindezt úgy, hogy tegnap egy kis cetlire egyébként a párod ráírta, hogy mennyire szeret, vagy legutóbb megfőzött helyetted, mert túl fáradt voltál és kímélni akart. Akkor vajon tényleg nem szeret?

A boldogtalanságunkat sok esetben mi magunk okozzuk egyrészről azáltal, hogy olyasmit várunk el a másiktól, amibe biztosan bele fog bukni, hiszen lehetetlen teljesíteni. Pláne úgy, hogy sokszor teljesen mást gondolunk egy-egy adott témáról. A másik pedig az, hogy elkezdünk a hiányosságokra fókuszálni. És szerintem már te is biztosan tudod, hogy nagyon nem mindegy, hogy melyik szemüveget hordjuk. Ha a jó dolgokat akarod meglátni az emberekben, vagy pedig a rosszakat, mindkét esetben sikerrel fogsz járni. Csak a hatása nem lesz ugyanaz.

Fókuszálj arra, ami jól működik a kapcsolatotokban és erősítsd ezt meg! Ez nem jelenti azt, hogy a gyengeségek, hiányosságok fölött szemet hunynánk, csupán azt, hogy nem megállás nélkül az dübörög a fejünkben, hogy ez is rossz, az is rossz, így valóban nehéz boldognak lenni. A hibákat majd kijavítjátok EGYÜTT, te pedig törekedj arra, hogy jól érezzétek magatokat együtt, figyelj oda a párodra! Ha azt látod, hogy fáradt, ne vágd hozzá, hogy már megint mit rontott el, hanem menj oda hozzá, masszírozd meg, javasold neki, hogy kapcsolódjatok ki egy laza vígjáték mellett. A boldogság döntés kérdése, és csak attól függ, hogy melyik szemüveget akarod felvenni épp ma.