A világ kezd egy másik irányba fordulni. Mindenki hiányérzettel küszködik a munkahelyén, a pénztárcájában, a párkapcsolatában, a lelkében, az egész életében. Az elégedettség hiánya méregként hatja át a hétköznapokat, és teszi ezt úgy, hogy már fel sem tűnik senkinek sem. Ez a természetes a mindennapi kommunikációkban, a média is ezt erősíti meg a tv nézőkben, talán ez is okozza mindazt, hogy Magyarország a 110. helyen végzett az ENSZ World Happiness Report nevű 2013-as felmérése alapján. Vajon valóban ennyire boldogtalanok lennénk?
Az elégedettség egy olyan lelki folyamat, ami bárki számára elérhető, aki szeretné életének irányítását a saját kezébe venni. Számos olyan esemény történik velünk, amit nem tudunk befolyásolni, de a reakciónkat igen. Mi döntjük el, hogy jónak, rossznak címkézzük-e az eseményeket, mindezt annak tükrében, hogy pontosan tudod, hogy ez milyen következményekkel jár majd.
Mindannyian átéltünk már vizsga előtti drukkhelyzetet, amikor érzed, hogy az agyad nem képes több információt befogadni, nem is emlékszel már a tételek címére sem, és leginkább úgy érzed magad, mintha egy cintányérozó majom tapsikolna a fejedben. Mégis doppingolod magad, át kell menned, és elhiszed, hogy szuperhős képességeid átsegítenek ezen a kínos 15 percen. 15 perccel később a legnagyobb császárként lépsz ki a teremből, és fogadod az elismerő bókokat, hiszen zsenialitásodat egy 2-es érdemjeggyel jutalmazták. De ez a jegy többet ér akkor számodra, mint a legdrágább herendi tulipános vázák bármelyike.
Stresszhelyzetben az ember képes magából a legtöbbet kihozni, és egy félelemmel teli szituációba bátran beleugrani, majd győzelemittasan lépkedni az elégedettség kitaposott útján. Ez egy megmérettetés, még ha a „könnyebb” fajtából is való, ahol te döntöd el, milyen mentális közegbe ágyazod bele azt a helyzetet, ami elé az élet állít. Ezekből a tanulságokból tudsz később építkezni, amikor már nehezebb, kíméletlenebb szituációkat kell megoldanod.
Sok negatív tapasztalattal is gazdagodsz ez idő alatt, ami később nagy százalékban befolyásolja, hogy mire hogyan reagálsz. Elmenekülsz-e a fájdalmak elől, vagy szembefutsz velük? Vállalod-e konfrontációt a pároddal, hogy megoldjátok a problémáitokat, vagy homokba dugod a fejed és várod, hogy az idő megoldja helyetted? Az idő mindig megoldja. Csak nem biztos, hogy úgy, ahogyan azt te szeretnéd.
Ezért gyakorolj, figyeld magad! Vedd észre, amikor panaszkodásra készülsz, vagy elkezded azt számolni, hogy mi minden hiányzik az életedből. Fékezd meg a negatív gondolataidat! Legyél inkább hálás mindazért, amid van, ne várd meg a figyelmeztető jeleket, amik elhozzák neked azt a fájdalmat, ami által végre értékeled azt, ami számodra megadatott. Hiszen először mindig kisebb figyelmeztetések jönnek, majd nagyobbak és nagyobbak, míg végül észbe nem kapsz. De akkor már általában meg is fizetted ennek a leckének az árát.
Mindig dönthetsz, választhatsz! Ezt akkor se felejtsd el, amikor nagyon mélyen vagy. Minél jobban fáj, annál nagyobbat tudsz ugrani. A boldogság nem jár mindenkinek. Ahogy Csernus doktor mondaná:
„Aki ahelyett, hogy önmagát fejlesztené, bűnbakot keres, és a saját nyomoráért másokat hibáztat, az nem érdemli meg a boldogságot. Azért nem, mert nem vállalja a saját életéért a felelősséget.”
Mindegy mennyiszer hibázol, mennyiszer esel el, csak ne felejts el felállni! Az életedet számos kudarc és sikerélmény tarkítja, vajon ki dönti el, hogy melyiket veszed alapul? Ki dönti el, hogy nevess-e a szerencsétlenségeden vagy búslakodj egy sarokban? Vajon hogyan sikerül gyorsabban felállnod? Vajon a panaszkodás visz közelebb az álmaidhoz? Ki dönt?
1 like a facebook oldalunkon, és máris 1 boldogtalan emberrel kevesebb! :)
